A nyugati gondolkodás hagyományosan két erő - a jó és a rossz - harcára vezeti vissza a világot. A Taoizmusban is léteznek ellentétpárok, azonban a kínai gondolkodás és világszemlélet szerint, ezek az ellentétek semlegesek.[6] Magát a kettősséget fejezi ki a „tai chi” és ábrázolásukra általában a tao-kört, vagy más néven a jin-jang jelet használják.A taoista hit alapja a természetben fennálló folyamatos egyensúlyra való törekvés az ellentétek között (pl. hogy valami „lent” vagy „fönt” van, csak attól függ, hogy mi hol állunk), és ennek megfelelően az egyensúly megbontására irányuló bármilyen igyekezet csupán ideiglenes, hasztalan és önpusztító kisérlet lehet. A siker titka a természetes egyensúly helyreállításának segítésében rejlik, azaz hagyni, hogy a jó rosszá váljon és a rossz megjavuljon, mint ahogy a dagály és az apály, a nappal és az éjszaka a tél és a nyár folyik az egyikből a másikba és vissza.
Rengeteg elmélet létezik a jin jang szimbólum jelentéséről. Egyesek esőcseppet látnak benne, mások ebihalhoz hasonlítják. Valójában a szimbólum a világ két ellentétes oldalát mutatja. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin-jang. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásból áll. Normális körülmények között az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.
A jó és rossz, mint ellentétpár fogalmának taoista értelmezésében a bölcs megérti a jó és a rossz valóságát, míg az ostoba a jó és a rossz fogalmára összpontosít. A bölcs tudja, hogy bármilyen jelenlegi gonoszt hamarosan egy új jó váltja fel, míg az ostoba örök igyekezetével gyümölcstelenül próbálja a gonoszt kiirtani. Gondolatrendszerükben a buddhista “Sunyata ~ üresség” fogalmához hasonlóan a jó és gonosz csupán fogalmi elvonatkoztatások, melyeknek nincs állandósult, független létezésük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése